Az emberbe alapvetően bele van kódolva az ismeretlen dolgoktól, helyzetektől stb… való félelem. Ez amolyan kívülről jövő program.
Honnan is jön ? Átvehetjük a családtól, a barátoktól, a társadalmi szokásokból, és persze még ezernyi helyről. A lényeg, hogy valószínűleg a félelem nem is a sajátunk.
Honnan állíthatjuk mindezt? Nézz meg egy kisgyermeket! Nem fél a kutyától, simán odamegy. A szülő meg rászól, ne menj oda , mert meg fog harapni. Na ez a beültett félelem programja. Hagyatkozik másnak a megélt valós, vagy vélt félelmeire, és ezekből táplálkozik. Pedig a helyzetek nem összehasonlíthatók. Hiszen a tény, hogy valakit egyszer megharapott egy kutya semmiképpen sem hátráltathat, vagy tarthat vissza bennünket, mivel minden kutya más.
És ezt persze számtalan helyzetre rá lehet húzni. Tehát ha az életed bármely területén felüti fejét a félelem, egyszerűen csak nézz rá, hogy igazából ez a tiéd, vagy hogy egyáltalán honnan származik? És ha megérzed benne azt, hogy ez valójában nem is a te félelmed, csak valaki más hasonló irányú tapasztalata, akkor azonnal rá fogsz jönni, hogy neked igazából nincs is mitől félned. Itt ezen a ponton végy egy mély lélegzetet és engedd is el, majd belső erőd bátorságával menj előre a választásod útján azzal a tudattal, hogy minden a lehető legjobb módon fog alakulni!