Az első és talán az egyik legfontosabb elismerésed legyen az, hogy nem vagy rossz. Az önmagunk folyamatos rosszá tétele egy társadalmilag a lelkünkbe égetett óriási hazugság. Tudnod kell, hogy nem vagy rossz, még akkor sem, ha ezt elhitted. Nem vagy rossz, még akkor sem, ha mondták neked, vagy ha csak éreztették veled, vagy ha éppen csak ezt súgta valami belső hang, éberség számodra. Itt a dualitás, kettősség világában a jó és rossz ítéleteibe ragasztjuk be saját magunkat. És mi ösztönösen pont azt akarjuk elkerülni, hogy rosszak legyünk, így aztán elkezdjük bizonyítani az ellenkezőjét. Próbáljuk lépten- nyomon bizonyítani mindenki számára, hogy mi igenis jók vagyunk. Fura paradoxon ez. Elhisszük, hogy rosszak vagyunk, és közben meg bizonygatjuk hogy jók.
Sajnálatos az is, hogy sokszor a hozzánk legközelebb állók azok, akik elhitették velünk gyerekként, hogy rosszak vagyunk. Pedig nagyon egyszerű feladatuk volt: ölelniük és szeretniük kellett volna bennünket. Csak ezt kellett volna mondaniuk: Te egy csoda vagy! Végtelenül értékes vagy! Te egy ajándék vagy! Előtted az élet, számodra bármi lehetséges. Te bármire képes vagy!
Szeretniük kellett volna tiszta szívvel, elvárások nélkül! Megerősíteniük kellett volna abban a tudatban, hogy egy te egy csoda vagy. Meg kellett volna mutatniuk, hogy hogyan kell szabadon korlátok nélkül létezni, fantasztikus dolgokat létrehozni. Álmokat, terveket kellett volna a kezedbe rakniuk. Sajnos a legtöbben elveszik az álmokat azért, mert nekik sem sikerült, így aztán abból indulnak ki, hogy neked sem fog. Tehát ne is próbálkozz.
A jó hírem az kedves barátom, hogy többé nem kell megítélned saját magad. Nem kell abban a téves hiszemben tartanod magad, hogy te rossz vagy. Nem! Te a létezés egyedi, különleges megismételhetetlen csodája vagy. Ezt kell tudatosítanod önmagadban. És ha ezt már tudod, és elismered magadnak, akkor te már tovább is tudod adni a következő nemzedéknek. Így változik meg a világ, sok apró kis lépéssel.