Önmagunk szeretete az egyik talán legnehezebb feladat. Hiszen az ember önmagát alapvetően hibás, megítélendőnek tartja, főleg amikor más szemén keresztül lát. És ezek a saját magunk által ránk rakott és esetlegesen másoktól átvett ítéletek abszolút megnehezítik azt a helyzetet, hogy szeressük magunkat.
Szeressük azt a csodálatos végtelen lényt, aki itt és most ezt a testet választotta. Pedig, ha mi nem szeretjük saját magunkat, akkor hogyan és kitől várhatnánk el egyáltalán, hogy meglássa bennünk a szeretetre méltó lényeget.
Mi is az a szeretet, a szer mely etet, táplál? Nos azt látom és tapasztalom, hogy ez mindenkinél más. Egy olyan energia, egy olyan tér, mely leírhatatlan, csak érezni és megtapasztalni lehet. Egy abszolút e világ minden anyagi dolgától elrugaszkodott felemelő és egyben tápláló jelenlét, ami pont önmagunknál kezdődik, és onnan áramlik a világba! És amikor már megéreztük ezt a különleges energia teret, akkor már képesek vagyunk akár folyamatosan is benne létezni.
A szeretet és ugyanúgy a hiánya is ezer formában jelenik meg, ez is az egyediségünk egyik aspektusa. Mindenkinél más és más. Nincs rá egységes séma. Éppen ezért először is tudnod kell, hogy számodra hogy működik, nálad milyen módon nyilvánul meg. Viszont érdekes a kezdete, a forrása mindenkinél ugyanaz. Vagyis te magad vagy a kiinduló pont, nálad kezdődik. Tehát először is önmagunkkal kell jóban lennünk. Önmagunkban kell megtalálni az értéket, a csodát ahhoz, hogy áramoltatni tudjuk a világ felé. Önmagunk szeretete is egy folyamat. Állandó belső munkát, önkritikát, odafigyelést és minőségi időt jelent. Az eredménye, hogy az önvizsgálatok során leoldjuk önmagunk hamis, már nem építő álarcait ahhoz, hogy megjelenhessen a belső csoda, ami már ad, áramoltat, ami invitálás és támogatás egyben.
Keresd meg és vedd észre magadban, hogy mi, vagy éppen mik a te értékeid, a te kincseid. Ezek folyamatos elismerése akár belsőleg, akár külsőleg is létfontosságú. És itt nem kell nagy világmegváltó dolgokban gondolkodni. Mindig az egyszerű a nagyszerű! És ha folyamatosan figyeled saját magad, felismered magadban az értékeket. És ahogy haladsz előre önmagad belső útján, látni fogod, hogy egyre jobban szereted önmagad, és a világot, aminek a részese vagy! Csepp a tengerben, és mégis tenger! Ilyen egyszerű!