Nagyon sokan vagytok, vagyunk, akiknek a vállát a múlt terhei nehéz, olykor kínzó súlyként nyomják. Ebből adódóan sajnos élnek jó páran, akik a múltbéli tapasztalataik alapján hoznak meg döntéseket, vagy éppen pont abból adódóan nem hoznak meg egy új választást. Vagy éppen kifogásként használják a régi berögzült emlékeket, amik miatt nem teremtik újjá az életüket. Pedig a múlthoz való ragaszkodás elfojtja a jelen kialakuló lehetőségeit. A jelen valósága teljesen más, mint a múlt.
Önítéleteink fogságában nem lehet szárnyalni, kiteljesedni. A kapcsolatok kezdőpontja, mindig az önmagaddal való kapcsolódás. Te mennyire ítéled meg saját magad a múltbéli tetteid, választásaid miatt? Itt van az idő, hogy végre levegyük magukról önítéleteink terheit, melyek a múltból nyernek erőt, és a jelenünket csorbítják. Fogadd el, ismerd el, hogy már annyi minden változott életedben, legfőképp te annyi változáson mentél keresztül, így már nincs okod az önostorozásra. És te választhatod azt, hogy semmilyen múltban történt esemény nem hat rád. Minden megváltozott. A változás folyamatos, így nem alakíthatjuk életünket a múlt emlékei, tapasztalatai alapján. Nem vagy hibás, nem vagy rossz. Te a létezés végtelen csodája vagy! Csak ismerd el magadnak! Igen csoda vagyok! És innentől kezdve tedd erre a fókuszod a figyelmed önmagad fejlődésére, hogy ebből az új erőből egy új valóság alakuljon ki! Szárnyalj szabadon!